Tom: – Nagyon szeretlek.
Én:– Én is nagyon szeretlek.
És megcsókoltam, amikor ijedtemben leestem az ágyból, mert erősen el kezdett cseregni a telcsim.
Én: – Halló. Ki az? -mérgesen
Ema: – Szia, Ema vagyok.
Én:– Remélem, fontos, mert a legszebb álmomból költöttél fel.
Ema: – Hát, nagyon is fontos! Vettem jegyeket a TH-s koncira!
Én: – Tényleg? Ez szuperjó! Nagyon örülök! –és felültem az ágyban az izgalomtól.
Ema: – Én is! De siess, mert ma van az utolsó nap a suliban! Legalább ma ne késs el!
Én: – Tudom!!!! És utána 3 hónap V-A-K-Á-C-I-Ó!!!! Sietek!
Ema: – Ok. Na akkor szioka. Talizunk a suliban.
Felkaptam magamra valami menőt és siettem a suliba.
Ema: – Csá! Képzeld, az utolsó jegyeket vettem meg!
Én: – Ffhuj! Nagy mázli! És mikor is lesz?
Ema: – Hát holnap! De apa majd elvisz minket a sportcsarnokig!
Én: – De jó! Miután a dirinéni elmondja a mondókáját, sietek haza készülődni!
Ema: – Én is! Már alig várom!
Én: – Jaj, de izgulok!
Ema: – Neked ki a kedvenced?
Én: – Hát Tom!!!
Ema: – Nekem Bill!!! Ja elfelejtettem mondani, h Vivi és Ale is jön velünk.
Én: – Az jó! Na akkor én el is tűntem innen.
Ema: – Várj, én is jövök.
Én: – Ok. Végre szabadok 1 nehéz sulis év után!
Ema: – Hát igen. Végre. – és sóhajtott egyet.
Én: – Ne szomorkodj már. Majd elfelejted Atti-t.
Ema: – Igazad van!!! Nem is gondolok rá!!! Inkább megyek készülődni holnapra!
Én: – Ok, akkor holnap tal. Szioka.
Ema: – Akkor, szia.
Végre eljött a várva-várt nap: A TH-s konci!!!!
Korán felkeltem, felvettem a legrockosabb cuccaimat, majd átszaladtam Ema-hoz. Ő már ott várt az édesapjával a kocsinál.
Én: - Csá. Elkéstem?
Ema: – Dehogy. Akkor indulhatunk?
Én: - Részemről igen.
Ema: – Akkor induljunk!
Hamar megérkeztünk. Már el kezdték beengedni a fanokat. Mi is siettünk bemenni.
Én: – Gyere már! A legjobb helyet akarom kapni!
Ema: – Jövök.
Nagy nehezen mindenki benyomult a nagy terembe. És elkezdődött a konci.
Bejöttek a srácok. Tom kezében 1 üveg volt, amiből el kezdte locsolni a vizet, majd eldobta a fanok közé az üveget.
Én: – Elkaptam!!!!!!!!! –ordítottam boldogan.
Ema: – Milyen mázlista vagy.
Ale: – A kedvencemet énekelik!
Én: – Tényleg, a Scream!!!
Tom többször ránk mosolygott. Mennyire édesek!!!
A Scream után már mindenki tombolt. Majd az In die Nacht következett, ahol 1 kicsit lecsendesedtünk, majd a régebbi számok, de persze újak is voltak.
Én: – Te, a konci után autogramot is osztanak??
Vivi: – Hát remélem! Én Gustavtól akarok 1-et!
Ale: – Én Georg-tól!!!!
Ema: – Csajok, nem látjátok, hogy Bill a legcukibb???
Én: – Hahó csajok?? Gondolom ezen nem fogtok összeveszni!!
A fiúk nagyon sokszor visszajöttek a színpadra a rajongók kérésére,majd elbúcsőztak és a koncinak vége lett.
El sem hiszem, hogy láttam a srácokat!!!
Na csajok, ki áll még sort 1 autogramért?
Ale: – Hát sajni nem jönnek autogramokat osztogatni.
Vivi: – De miért? Milyen kár!
Én: – Bizti ők is fáradtak. Egy ilyen óriási konci után.
Ema: – Hát akkor menjünk haza. De most nem tud jönni apum utánunk..
Én: – És akkor hogy megyünk haza?
Ale: – Fogalmam sincs, már nem járnak a buszok.
Vivi: – Majd elvisznek a TH-s fiúk. –mondta röhögve
Ema: – Jaj, Vivi, ne hülyülj már! Ez komoly dolog.
Vivi: – Rendben, na!
Ale: – Szerintem menjünk gyalog a Szamos partján.
Vivi: – Jó ötlet.
Én: – Ne már! Én félek a sötétben!
Ema: – Gyere már Timi, nem lehet olyan rossz!
Én: - O..O…o…K.
Lehet ténleg nem olyan rossz mind gondoltam.....majd kiderül.
