Elmentünk a Mc-ibe.
Tom: – Te mit kérsz?
Én: – Rendelj v-mit, én kimegyek a mosdóba.
Bill: – Plz rendeltek nekem is? Én is ki kell menjek....Hív a természet........
Georg: – Ok.
A mosdó előtt:
Bill: – Timi, várj.
Én: – Igen?
Bill: – És akkor mi lesz… velünk?
Én: – Nem túl korai ezt eldönteni?
Bill: – Szerintem nem.
Én: – Na én mentem.
Bill: – Várj!
És elkapott a karomtól, és hirtelen megcsókolt. Bennem furcsa érzés támadt. Egyszerűen nem akartam visszautasítani.
Addig a többiek.
Ale: – Te, ezek hol ülnek annyit?
Georg: – Ki tudja, mit csinálnak ott.
Tom: – Hát, szerintem, meg kellene nézni őket.
Ema: – Gyere, nézzük meg.
Vivi: – Nehogy ti is elmaradjatok valahol.
Gusti: – Sose lehet tudni.
Ezen jót vihogtak.
Én és Bill még mindig ott csókolóztunk.
Tom: – Nem hiszek a szememnek. –mondta, amikor meglátott minket.
Ema: – Mondd hogy nem igaz.
Tom: – Na, ezt megölöm! Te szemét!
Én: – Tom, ne! – de már bekevert egyet Billnek.
Ema: – Te aztán jó barátnő vagy!
Én: – Ema, én…
Tom: – Ő jobb, mint én? Igen? – és hirtelen lesmárolt.
Én: – Te megőrültél? –és eltaszítottam magamtól.
Bill: – Na ezt nem tűröm el! – és ő is adott 1-et Tomnak.
Én: – Fejezzétek már be! Elegem van! Elmentem!
Bill: – Ne, Timi, várj!
Én kiszaladtam. Bill utánam. Ema meg Tom is elment.
Georg: – Te, ezekkel mi történt?
Vivi: – Mit tűntek el mind a 4en?
Gusti: – Hát ez nagyon balhénak nézett ki.
Ale: – Igen, eléggé.
Bill pár perc múlva szomorúan jött vissza.
Az egészen egyszerre: – Mi történt???
Bill: – Hát, Timi elment.
Ale: – Azt láttuk. De miért?
Vivi: – És Tom és Ema?
Bill: – Elég a kérdésekből már! Inkább elmesélem.
Addig Tom és Ema:
Tom: – Egyszerűen nem tudom elhinni.
Ema: – Én sem. És még azt mondta h nem tetszik neki Bill.
Tom: – Gyere egy teára.
Ema: – Ok, legalább egy kicsit kikapcsolódom. Tök mérges vagyok!!!
Tom: – Én is!!!!!!!!!Ez az első alkalom h Bill lenyúlja a csajomat!!! Még ilyet!!!!!
Ema: – Há mér???? Azt gondolod h te jobb vagy mint Bill?????
Tom: – Lehet..... Szerinted?
Ema: – Hát nem is tudom...
A Mc-be a többiek:
Gusti: – Ezt komolyan mondod?
Georg: – Te? Te elloptad a tesód csaját????
Gusti: – Ez fenomenális dolog.
Vivi: – Ne hülyüljetek! Ez komoly dolog!!!!
Ale: – Igen! Beszélnünk kellene Timivel.
Bill: – Egy perc. SMS-em érkezett. Jaj ne!!!!
A többiek: – Mi történt????
Bill: – Hát felolvasom: “Bocsássatok meg, h kellemetlenséget okoztam. Nem akarom, hogy a két legjobb tesó értem veszekedjen. Én csak bajt okozok. Nem megyek ezen a nyáron vissza.. És a bandából is kiszállok. Ema-nak naon jó hangja van. Bizti át tudja venni majd a helyem. Üzenjétek meg, h Bill nem neki való. Nem látja a fától az erdőt, pedig a pasija ott van mellette. Ti pedig ne szomorkodjatok. Inkább: Éljetek a pillanatnak!!!És kérlek, ne keressetek.
Timi
U.i.: Bill, ich liebe Dich.
Ale: – Elment végleg?
Vivi: – Nem hiszem.
Bill: – Utána megyek!
Vivi: – Most hagyd őt. Biztosan vissza fog jönni.
Bill: – Ahogy a tények állnak, nem is olyan biztos!
Georg: – Gyertek, menjünk.
Bill: – Ok, fizetek én.
Ale: – Holnap hol talizunk?
Georg: – A hotelnél. Tomnak és Ema-nak is tudniuk kell.-és megcsókolta. Gusti és Vivi is így köszöntek el egymástól.
Bill: – Of, gyertek már!
24 h lett, mire hazaértek.
Bill bezárkózott a szobájába.
Bill: – Timi, hol lehetsz? Máris hiányzol.
Majd szomorúan elaludt.
Én nem tudtam aludni egész éjjel. Annyira rosszul éreztem magam a történtek miatt.
Reggel:
Én: – Anyu, akkor indulunk?
Anyu: – Ne türelmetlenkedj. Mindjárt indulunk.
Én: – Ok. (siessünk, nehogy megkapjanak a srácok már)!
Anyu: – Mondtál v-mit?
Én: – Nem, csak hangosan gondolkodom.
Apu: – Megjöttem. Indulhatunk.
Heni, a tesóm: – Ok, menjünk.
Az autóban a nagyimék felé:
Anyu: – Jól vagy kicsim? Mostanában annyira csendes vagy.
Én: – Hát persze. ....
Heni: – Biztos szerelmes.
Én: – Fogd be!!! – és szomin kinéztem a kocsi ablakán, miközben az mp4-en TH- 1000 Meere-t hallgattam.
Addig a többieknél:
Bill: – Jaj, reggel van..és Timi még nincs itt. Lemegyek a többiekhez az ebédlőbe.
Már mindenki ott volt.
Ema: – Szia. Ja és sajnálom. Vivi mindent elmesélt.
Bill: – Semmi baj. – mondta szomin.
Georg: – Nagy baj van. David koncit szervezett Spanyolországba. És az élőzenekar a…
Gusti: – A lányok!!!
Bill: – Mi?? Akkor meg kell találjuk Timit.
Ale: – A konci csak jövő hónapban lenne, de a képcsik, próbák, stúdiófelvételek…
Vivi: – Szerződés aláírása….
Tom: – Szóval Timi nélkül ez az egész nem megy. Ja és bocsi tesókám a tegnapért.
Bill: – Semmi baj…De hogy nyugodtál bele?
Tom: – Hát….- És Ema-ra nézett. A többiek mosolyogtak. Ema pedig lesmárolta Tom-ot.
A többiek: – Hát így!!! –kórusban.
Bill: – Gratulálok. – mondta felvidulva..
Georg: – Most a fő cél megtalálni Timit.
Bill: – Van fogalmatok h hol lehet?
Ale: – Én ma reggel voltam nála, de nem volt senki otthon. Azt mondták a szomszédok, h az egész család felpakolva elment.
Vivi: – De hova? Kirándulni nem naon hiszem…
Ema: – Nekem azt mondták hogy a nagyihoz készülődtek bevásárolni....
Tom: – Bizti?
Bill: – De az meg hol van?
Ema: – Hát a város melletti faluban.
Bill: – Indulok is oda..
Georg: – Miután besz David-al.
Tom: – Ja, még oda is el kell mennünk.
A napot naon jól töltöttem, a kuszummal, de mind Billen járt az eszem.
Anyu: – Köszönjük a vendéglátást.
Nagyi: – Ugyan, gyertek máskor is.
Nagypapi: – Mi köszönjük, h bevásároltatok nekünk.
Én: – Szívesen.
Már a kapuban búcsúzkodtunk, amikor megállt mellettünk egy fekete autó.
Tom és Bill kiszállt. Én hátráltam: – Hoppá… Üljetek be a kocsiba!!!
Apu: – De kislányom!?
Én: – Üljetek be!! Bill, Tom, tűnjetek innen!!!
Bill: – Bocsáss meg!
Tom: – Nem, velünk kell jönnöd.
Én: – Nem akarok!
Tom: – De jössz! Beszélnünk kell!
Én: – Ok…-egy hirtelen mozdulattal beugrottam a kocsiba. – Apu! Nyomás!
Bill: – Utánuk! Kövesse azt az autót! -mondta a sofőrjének.
Én: – Apu! Gyorsabban! Siess!
Apu: – Sietek, de kik ezek???
Én: – Hát…
Anyu: – Remélem, nem keveredtél be v-mi maffiába!
Én: – Jaj, dehogy is! Ezek csak…
Épp mondani akartam h kik ők, amikor a fekete autó előnkbe állt és elvágta az utunkat. Apu nagyot fékezett.
Én: – Na ez nem sikerült! Sajnálom. Ne aggódjatok. Én elmentem!
Anyu: – De Timike! Hova mész? Mikor jössz?
Apu: – Remélem, tudod mit csinálsz!
Kiszálltam, majd szaladva beültem a fekete autóba.
Én: – Na most örültök?
Bill: – Köszi, ez ténleg fontos!
Tom. – És máskülönben minden elrendeződött.
Én: – Vagyis?
Tom: – Ema-val vaok.
Én: – Ténleg? Gratulálok. – mondtam megkönnyebbülve. Boldog voltam, hisz most szabad az út Bill felé.
Miután megérkeztünk a hotelbe, a többiek már a nappaliban voltak.
Vivi: – Örülünk, h itt vagy.
Ema: – Bocsi a tegnapi cirkuszért. –és megpuszilt.
Tom: – Igaz, megbocsátasz nekünk?
Én: – Hát persze.
Georg: – Készülődnötök kell….
Én: – Tudom, tudom..a konci és a szerződés...de csak jövő hónapban lesz......Addig szerintem még van idő.
Gusti: – Ja ha már mindent tudsz, mi hagyunk benneteket besz…
Ale: – A konci részben csak ürügy volt, igaz?
Gusti: – Hát mondhatjuk úgy is...
És gyorsan eltűntek az egészen. Én leültem a kanapéra. Nagy csend volt a szobában. Bill mellém ült.
Bill: – Timi, én nagyon szeretlek. – és megfogta a kezem.
Én: – Én is. – és a szemébe néztem. Halkan elkezdte énekelni a Rette mich-et. Gyengéden megcsókolt. Majd le akarta venni a felsőmet. Éreztük, hogy mind a ketten kívánjuk azt a pillanatot. De én naon féltem, hisz nekem az első alkalom.
Én: – Bill, azt hiszem, mennem kell.
Bill: – Ne, na, még maradj.
Én: – Ne haragudj, majd máskor. Na szia. –és megcsókoltam.
Az úton hazafelé sokat gondolkodtam. Nekem ez annyira szokatlan volt. Még soha nem gondoltam a se*-re, és most, hirtelen…..Meg aztán nem vagyok biztos magamban. És ha Bill utána elhagy. Ettől féltem a legjobban.
Mikor benyitottam a szüleimet az én házamban találtam (vártak engem):
Apu: – Kisasszony, azt hiszem egy pár magyarázattal tartozol nekünk.
Anyu: – Eltűnsz, és azt mondod, h ne aggódjunk. Még a rendőrséget is ki akartuk hívni!
Apu: – Elmondanád, h kik voltak azok?
Én: – Hát a TH tagjai!
Anyu: – De téged honnan ismernek?
Apu: – Azok a rock sztárok?
Én: – Igen, ne féljetek, velük biztonságban vaok.
Anyu: – De azokkal te hogy lennél biztonságban?
Apu: – Pláne avval a buzival!
Én: – De hisz imádom őket! És ő nem buzi!!!!!!!!!
Anyu: – És jársz is valamelyikkel?
Én: – Hát.... Igen, Billel.
Apa: – Mutasd be nekünk is, lássuk ki is az a jómadár!
Én: – Jaj már! Még nem is ismeritek, máris rossz véleményetek van róla.
Anyu: – Na most aludni!!! Holnap mi elmegyünk Damosra . Gondolom, te nem még akarsz velünk jönni.
Én: - Hát nem.....
Apa: – De szerdán jövünk.
Anyu: – És akkor bemutatod.
Apa: – Majd valami fincsi ebéddel várjatok.
Én: – De apu!
Apu: – Semmi de. Ő készítse el az ebédet.Lássuk, a konyhában is olyan jó mint a színpadon?!
Anya: – Ne is hallgass apudra. Majd mi hozzuk az ebédet.és majd feljövünk hozzád.Ok?
Én: – Ok, kösz, jó éjt.
A naplómban: Gondolhatjátok, h naon szépeket álmodtam. Pláne miután Billel taliztam. Szuperjól csókol. El sem hiszem h vele vaok! Vele! Egy sztárral!!!!! És mennyire édes, amikor mosolyog, és azok a barna szemei. Mindig is a barna szeműeket kedveltem, de az ő szeme egyedi. Azt hiszem, ő nekem az igazi, egy álom, ami valóra vált.