HTML

tokiohotelmania

Sziasztok! én storykat írok, az én életemről és a Tokio Hotel-ről. Megtalálom az igazi szerelmet és életem legszebb karrierét a Tokio Hotelnek köszönhetően. Remélem tetszeni fog a story. Sok sok komit írjatok. PUXXXX

Friss topikok

Linkblog

6.rész- Bill és apuék

2008.06.04. 18:02 TimyTH

 

            Reggel

            Gyorsan felöltöztem, kisminkeltem magam és szaladtam is a hotelbe.

            A folyosón összefutottam Tommal.

            Én: – Szia, Bill hol van?

            Tom: – Még alszik. Ja és figyu? Sajnálom h akkor annyira durva voltam veled.

            Én: – Hát, nem volt v-mi szép, de Ok. –és megpusziltam. – Na most meek Bill-hez.

           

            Kopogtattam az ajtón, majd benyitottam.

 

            Én: – Bill! Hahó!

            Megpillantottam az ágyban. Ugyanolyan édesen aludt, mint 1-szer az én ágyamban.

            Leültem mellé, simogatni kezdtem az arcát.

            Ő erre hirtelen odahúzott mellé.

            Bill: – Szia, cicusom.

            Én: – Te bolond! Hogy megijesztettél! Ezért fizetned kell vmit.

            Bill: – Várj, gondolkozzak. 1 csók?

            Én: – Csak 1?

            Bill: – 2?

            Én: – Csak? Nekem 1000000 kell.

            Egy adott pillanatban már rajtam feküdt. Lassan benyúlt a pólóm alá.    

            Én: – Bill, plz leszállsz rólam. Te aztán nehéz vagy. – mondtam mosizva.

            Bill: – Ok. De elmondod, h miért mindig próbálod elkerülni azt…? Nem bízol bennem?

            Én: – De, bízok benned, szeretlek, csak naon félek?

            Bill: – De mitől?

            Én: – Tudod, nekem ez az első alkalom…és úgy érzem, hogy még nem vaok felkészülve .

            Bill: – Ok, megértelek. Addig várok, ameddig biztos leszel benne. Akarom h szép legyen a te 1. alkalmad.

            Én: – Köszi, h ennyire megértő vagy.

            Bill: – Hát azért mert naon szeretlek.

            Én: – Én is. –és megcsókoltam. – Még mindig nem tudom elképzelni, h itt vaok, veled.

            Bill: – Remélem velem is maradsz örökké.

            Én: – Hát persze.

 

            A lépcsőn lefelé:

 

            Én: – Bill…

            Bill: – Igen?

            Én: – Nem is tudom, hogy mondjam…

            Bill: – Mi történt?

            Én: – Hát a szüleim eljönnek hozzánk...

            Bill: –Mikor? Miért?

            Én: – Hát…hogy ismerjenek meg…Azt akarják, hogy bemutassalak nekik.

            Bill: – Mi?????? És mikor?

 

            Már leértünk az ebédlőbe:

 

            Én: – Hát… Szerdán...

            Bill: – Nem, nem, nem! Az túl korán van!

            Tom: – Hol késtetek ennyit?

            Én: – Beszélgettünk.

            Gustav: –Bill, jól vagy? Me elég izgatottnak tűnsz.

            Bill: – Persze, minden rendben. Csak Timi szüleivel ebédelünk holnap.

            Én: – Igen….Ennyi az egész.

            Tom: – Öregem, ezt nem mondod komolyan?

            Gustav: – Ez tiszta leégés.

            Bill: – Kösz, hogy ennyire bíztattok.

            Én: – Ne már, srácok! Nem annyira nagy dolog!

            Vivi: – Ó, persze. Csak egy ebéd, nem más.

             

            Ale: – Na de most besz a konciról.

            Gusti: – Elfelejtettem mondani, hogy David hívott. Azt mondta, holnapután stúdiófelvétel.

            Én: – Ilyen hamar????

            Bill: – Ó, ez nem nagy dolog.

            Én: – Kösz.

            Bill: – Na de most komolyan mellettetek állunk és segítünk, amiben kell.

            Én: – Édes vagy. – és megpusziltam, amiből “ véletlenül” egy smaci lett.

            Gusti: – Ahhhham. ahhhhammm.- köhécselt.

            Tom: – Hahó, mi is itt vagyunk?!

            A csajok csak kuncogtak.

            Én: – Ja, bocsi. – és Billel kacagtunk.

            Bill: – Na nekünk indulnunk kell.

            Vivi: – Hova mentek?

            Én: – Én is szeretném tudni.

            Bill: – Hát készülni holnapra.

            Ema: – Ilyen hamar?

            Tom: – Tesókám, teljesen berezeltél!

            Bill: – Nem, csak szeretnék időben elkészülni.

            Ale: – Te mindenhova 1,5 napot készülsz?

            Ezen a fiúk vihogni kezdtek.

            Én: – Ne már! Drágám ne aggódj. A szüleim csak holnap jönnek.

            Bill: –  Lesz időm elkészülni!!! – boldogan mosizva.

            Tom: – Bizti másra is akad még időtök.

            Ema: – Tooommm!

            Tom: – Ok, ok.

            Ema: – Egyébre se tudsz gondolni?

            Én: – Na, mi megyünk.

            Bill: – Jó étvágyat. Sziasztok.

            A többiek: – Sziasztok!

 

            Felmentünk a szobába:

            Bill: – Na, és most mit csinálunk?

            Én: – Hát, azt hiszem, az első dolog a ruháid.

            Bill: – Reméltem, nem ezt mondod.

            Én: – Hát van sok más dolog is. 

            Bill: – Mi ????

            Én: – Hát….

 

            Vagy 3 órát kutattam a szekrényében, de nem kaptam valami rendesebb cuccot.

           

            Én: – Ez így nem lesz jó.

            Bill: – Akkor vásárolok valamit.

            Én: – Ok, de siess.

            Nagy nehezen, 5 h múlva :

           

  Bill: – Megérkeztem.

            Én: – Ajaj, te aztán sokat vásároltál.

            Bill: – Alig tudtam hazahozni.

            Én: – De Bill! Mit keres itt egy fekete halálfejes blúz, meg ez a láncos bő  nadrág……..? És ezek a DVD-k? Meg ezek a horror nyakláncok?

            Bill: – I…igen….

            Én: – 5 h kellett h ezeket megvedd?

            Bill: – Miért, nem is jók?

            Én: – Dehogynem, naon cool……csak h nem a szüleimmel való tali-ra.

            Bill: – Hát….

            Én: – Már 20: 00 h-a. Kérj valami cuccot Gusti-tól. Aztán gyere ugorjunk fel hozzám.

 

           

            Addig a srácoknál:

           

            Tom: – Em, eljössz egy filmre?

            Ema: – Ahamz….Válassz valamit.

            Tom: – OK, várlak a kocsiban.

            Ema: – Indulhatunk is. Mit választottál?

            Tom: – Valami új filmet. Azt hiszem, Dracula 2000 van ma.

            Ema: – Ajaj, ijesztően hangzik…de nem bánom.

           

            Ema a film alatt Tom-hoz bújt , annyira félt. A kijárat felé.

            Tom: – Na ez szuper volt.

            Ema: – Hát, nem semmi.

            Tom: – Feljössz egy Cola-t inni még a hotelbe?

            Ema: – Ok.

           

            Mikor beléptek a szobába, Ema leült az ágyra. Tom mellé ül. Majd el kezdenek csókolózni.

            Tom: – Várj egy picit.

            Ema: – Mit keresel?

            Tom: – Semmit, ez olyan férfi dolog.

            Ema: – Mutasd csak.

            Tom: – A…a…a.. – És egy óvszert talált Tom táskájában.

            Ema: – Ezt nem hiszem el! Tehát ezt kerested. Ezért hívtál ide? Hogy lefektess, mint egy kis kurvát?

            Tom: – Én…nem….csak…     

Ema: – Gondolhattam volna!!!

Tom: – Most hova mész? Elvigyelek?

            Ema: – Hagyj békén! Haza megyek!

           

 

            Mikor megérkeztünk:

 

            Bill: – Hogy elfáradtam.- és feldobta magát az ágyra.

            Én: – Igen, én is eléggé. Nagyon nehéz neked cuccokat választani.

            Bill: – A…a…Gyere TV-zni.

            Én: – Ok.

 

De a végén elaludtunk egymás mellett. Reggel mosolyogva ébredeztem.

           

            Én: – Bill………

            Bill: – Jövök már.

            Én: – Te hol voltál?

            Bill: – Ma jönnek a szüleid. Már elfelejtetted?

            Én: – Ja, tényleg.

            Bill: – Már a reggeli is kész van.

            Én: – Cuki vagy, mindjárt jövök. Haló!

            Tom: – Szia. Hogyhogy nálad van a Bill telcsije?

            Én: – Csak itt volt az ágyon. Mi történt?

            Tom: – Hát csak sok szerencsét akartam kívánni a tesómnak. Úgyis pofára esik.

            Én: – Naon is édes. És jobban kezeli a dolgokat, mint hinnéd.És nem gondol folyton a s*xre.

            Tom: – Aham. Na szia.

 

            Ema: – Na, mizujs?

            Tom: – Képzeljétek el, lefeküdt vele!!!

            A többiek: – Mi????

            Gusti: – Bill nem ilyen.

            Tom: – Most is Timi vette fel a telefont. Azt mondta h az ágyban volt.

            Ema: – Fura ügy.

 

           

 

Nálunk:

           

   Bill: –Gyere, készüljünk.

            Én: – Mindjárt jönnek anyuék. Öltözz.

            Bill: – Nem. Én nem veszem fel ezeket az izéket……

            Én: – Siess!!!

            Bill: – Ok…….

            Én: – Na lássalak, milyen vagy benne.

            Bill: – Nem. Nem!!!!!

            Én: –Ha-ha-ha. Naon édi vagy Gusti cuccaiban.

            Bill: – De ma nem adtál egy puszit sem.

            Én: – Hát……..- és megcsókoltam. Ott csókolóztunk már v 5 perce, amikor:

           

            Valaki: – ahhham…….ahhham……Megjött az ebéd.

            Én: – Apa! Anya! Heni!! Hi-hi……sziasztok. – és elugrottam Bill mellől.

            Anya: – Megkérdezhetem, h ti mit csináltok?

            Én: – Csak beszélgettünk. Bemutatom Bill-t.

            Apa: – Szóval te vagy Bill.

            Bill: – I…igen.

            Apa: – Aztán remélem jól bánsz a lányommal.

            Bill: – Hát persze….. naon szeretem.

            Anya: – Az ebéd kész!!!

             A konyha felé:

            Bill: – Csúszik le a nadrágom!(súgja oda nekem)

            Én: – Tehetek én róla?

 

            Anya: – Jó évágyat mindenkinek.

            Mi: – Jó étvágyat.(kórusban)

            Anya: – Na és most jön a desszert.

            Heni, a tesóm: – Jessz!!!  Almás pite!

            Bill: – De én nem szeretem az almát!  (súgja kétségbeesve)

            Apa: – Van valami gond?

            Bill és én egyszerre: – Nincs!!!!!

            Apa: – Akkor jó.

            Anya: – Egy kis almás pitét?

            Bill: – Köszönöm, de már annyi finom ennivalót ettem……

            Heni: – Na, csak 1-et.

             Bill: – Én….

           

            Az evés után:

           

            Bill: – Köszönöm a szíves vendéglátást.

            Anya: – Ugyan, nincs mit. Kedves vagy.

            Apa: – Igen, elég jól megértjük 1mást, ameddig nem bántod meg a lányom. De még mindig nem értem h miért fested a körmöd.

            Erre Bill elmosolyodott. Közben odasúgta nekem:

            Bill: – Most már naon csúszik lefele.

            De mielőtt lecsúszott volna a nadrágja, én elkaptam hátulról.

            Anya: – Nocsak.

            Apa: – Te mit csinálsz?

            Én: – A…aa..aa….Csak az mp4-em veszem ki..Nála maradt...

             Bill: - Véletlenül.....

            Apa: – Ja. Már azt gondoltam......

            Én: – Na, akkor mi megyünk. Majd jövök. Sziasztok.

           

            A lépcsőkön lefelé:

            Bill: – Köszi.

            Én kacagva: – Nincs mit. És megcsókoltam, amikor egy szomszéd öregasszony el kezd sikítozni.

            Az öregasszony: – A….aa..aa!!! Tünés innen szemtelenek! Ez felháborító!

            Bill: – Oops……azt hiszem csak lecsúszott.

            Én: – Hihi…..hihihi……akkor húzd fel.

           

            Bill: – Várj meg!

            Én: – Máskülönben jól áll neked boxerben. Járhatnál így az utcán is.

            Bill: – Nagyon vicces.

            Én: – Na gyere ide…

            Bill: – Nem elég h ezt a göncöt kellett hordanom, még kacagsz is.

            Én: – Szegény fejed. – és vigasztalásul adtam neki 1 smacit.

            Bill: – Hm..lehet megérte h ilyesmit hordjak….De még nem győztél meg…

            Én: – Ok… - de most ő megelőzött és adott nekem 1et.

 

 

            Végül nem is végződött rosszul a  tali apuékkal.....(mellesleg Bill eszméletlenül cuki boxerben)....

            Most lepihenünk....

Majd tali a következő részben. Addig is: Gutte Nacht!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tokiohotelmania.blog.hu/api/trackback/id/tr14503789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása