Egy kis idő múlva:
Én: – Várj egy picit. Cseng a telcsim.
Bill: – Ne vedd fel.
Én: – Dehogynem. Haló!
Ema: – Szia. Gyere a Polus Centerbe! Ma van a tehetségverseny! És a srácok is jönnek.
Én: – Ezt ki mondta?
Ema: – Hát Tom.
Én: – És ki iratkozott fel?
Ema: – Hát…én felírattam magunkat. Ugye nem haragszol?
Én: – Hát megőrültél? Mostanában nem is próbáltuk meg semmi………..
Ema: – Hát, előadjuk a legjobb számunkat.
Én: – Na Ok. Akkor sietek oda. Készüljetek elő!
Ema: – Rendben, siess!
Én: – Bill, mennem kell. Majd még besz. Ja és még ne szóljunk rólunk a többieknek. Hisz döntenünk kell. Szia. – és megcsókoltam.
Bill: – De……Na mind1. Jött egy SMS –em….. “ Siess a Polus Centerbe, a bejáratnál várunk.Tom”
Addig én a csajokkal:
Én: – Szevasztok. Siessünk próbálni!
Vivi: – Ok.
Én: – Ema, Ale. Ti még tudtok gitározni?
Vivi: – Hát persze. Sokszor elpróbáltuk a számokat.
Ema: – Hát, gyertek, jelentkezzünk a játékvezetőnél.
Én: – Ok. Figyu, sokan eljöttek?
Ale: – Most jövök kintről. Naon sokan vannak. És a fiúkat is láttam. Méghozzá az első sorban!
Én: – Ajaj! Én nagyon izgulok!
Ema: – Hát mindenki izgul!
Vivi: – Hisz ez az első fellépésünk a közönség előtt!
Én: – Na akkor gyertek!
A játékvezető: – A banda neve?
Én: – A a a ..Hát….Démon Q’s.
A játékvezető: – Hm…Érdekes név. Ti léptek fel utoljára. Hogy ti zárjátok a versenyt.
Én: – De hát miért?
A játékvezető: – A főnök így akarja.
Én: – Hát, Ok….
Ema: – Démon Q’s? Ezt honnan szedted?
Én: – Hát, csak úgy jött. –mondtam mosolyogva. – A fiúk tudnak rólunk?
Ale – Nem.
Vivi: – Bizti nagy meglepi lesz nekik.
Én: – Ahamz……..De most gyertek készülődni!
Vivi: – Válasszuk ki a cuccokat!
Ale: – Siessünk. Balra van az öltöző.
Mire elkészültünk(ami 1 h-ba telt), már következtünk is.
Én: – Hajrá csajszik!
Ema: – Mutassuk meg nekik!
A bemondó: – És most következik a legutolsó csapat, a ………
És kiálltunk a színpadra. Tetőtől talpig feketében voltunk. Elkezdtük énekelni a legjobb számunkat.
Ale: Vivi:
Ema: 
Én:
Tom: – Jól látok? Ezek…??????
Bill, Georg és Gusti egyszerre: – A lányok!!!!!!
Bill: – De szép…..Mennyire……
Tom: – Bill, jól vagy? Mert egészen furcsán viselkedsz mostanában.
Bill: – Mit beszélsz. Normi h jól vaok! Csak hát…….
Georg: – Naon jó hangja van Timinek, és Ale milyen jól dobol!
Gusti: – És nézd Vivi-t! Eszméletlen avval a gitárral a kezében!
Tom: – Milyen sexy Timi! De azért Ema sem rossz. Sőt……
Bill: – A…a…Igen.
És vége lett a számnak. Mindenki tapsolt és üvöltött. Mi odamentünk a fiúkhoz.
Tom: – Csodálatosak voltatok! És te milyen jól nézel ki.
Én: – Kösz. – és Billre néztem. Ö egy kicsit szomi volt.
Georg: – Naon szupik voltatok! De mért nem szóltatok nekünk is erről?
Ale: – Hát meglepinek szántuk.
Bill: – És sikerült is. Mennyire jók voltatok!
Gusti: – Ezt meg kell ünnepelni!
Vivi: – Majd később. Most mondják be a nyerteseket!
A bemondó: – Köszönjük, h eljöttek erre a különleges versenyre. Mindenki csodálatosan énekelt, de ahogy tudjátok, csak a legjobb csapat nyer díjat. De ne húzzuk tovább az időt. A nyertes csapat neve .....................Demon ...........Q’s.!!!!!!!
Én: – Ezt nem hiszem el! Mi nyertünk.-és a fiúk nyakába ugrottunk.
Ale: – Most ténleg mehetünk ünnepelni.
Bill: – Gratulálok nektek.
Én: – Köszi.
Tom: – Te, beszélhetnénk David-al. Lehet koncit is szervezne nektek.
Georg: – Felléphetnénk együtt.
Vivi: – Az nagyszerű lenne!
Ema: – El sem tudom képzelni, h ez velem történik. Ugye, nem álmodok?
Tom: – Csípjelek meg?
Ema: – Ne már! –és megpuszilta.
Én és Bill elmosolyodtunk ezen. Gondoltuk, hogy lesz ebből valami. De vajon jó v rossz? Ez kiderül a következő részben.
