Elmentünk a Mc-ibe.

 

Tom: – Te mit kérsz?

Én: – Rendelj v-mit, én kimegyek a mosdóba.

Bill: – Plz rendeltek nekem is? Én is ki kell menjek....Hív a természet........

Georg: – Ok.

 

A mosdó előtt:

 

Bill: – Timi, várj.

Én: – Igen?

Bill: – És akkor mi lesz… velünk?

Én: – Nem túl korai ezt eldönteni?

Bill: – Szerintem nem.

Én: – Na én mentem.

Bill: – Várj!

 

És elkapott a karomtól, és hirtelen megcsókolt. Bennem furcsa érzés támadt. Egyszerűen nem akartam visszautasítani.

 

 

Addig a többiek.

 

Ale: – Te, ezek hol ülnek annyit?

Georg: – Ki tudja, mit csinálnak ott.

Tom: – Hát, szerintem, meg kellene nézni őket.

Ema: – Gyere, nézzük meg.

Vivi: – Nehogy ti is elmaradjatok valahol.

Gusti: – Sose lehet tudni.

Ezen jót vihogtak.

 

Én és Bill még mindig ott csókolóztunk.

 

Tom: – Nem hiszek a szememnek. –mondta, amikor meglátott minket.

Ema: – Mondd hogy nem igaz.

Tom: – Na, ezt megölöm! Te szemét!

Én: – Tom, ne! – de már bekevert egyet Billnek.

Ema: – Te aztán jó barátnő vagy!

Én: – Ema, én…

Tom: – Ő jobb, mint én? Igen? – és hirtelen lesmárolt.

Én: – Te megőrültél? –és eltaszítottam magamtól.

Bill: – Na ezt nem tűröm el! – és ő is adott 1-et Tomnak.

Én: – Fejezzétek már be! Elegem van! Elmentem!

Bill: – Ne, Timi, várj!

 

Én kiszaladtam. Bill utánam. Ema meg Tom is elment.

 

            Georg: – Te, ezekkel mi történt?

            Vivi: – Mit tűntek el mind a 4en?

            Gusti: – Hát ez nagyon balhénak nézett ki.

            Ale: – Igen, eléggé.

           

            Bill pár perc múlva szomorúan jött vissza.

            Az egészen egyszerre: – Mi történt???

            Bill: – Hát, Timi elment.

            Ale: – Azt láttuk. De miért?

            Vivi: – És Tom és Ema?

            Bill: – Elég a kérdésekből már! Inkább elmesélem.

 

            Addig Tom és Ema:

 

            Tom: – Egyszerűen nem tudom elhinni.

            Ema: – Én sem. És még azt mondta h nem tetszik neki Bill.

            Tom: – Gyere egy teára.

            Ema: – Ok, legalább egy kicsit kikapcsolódom. Tök mérges vagyok!!!

            Tom: – Én is!!!!!!!!!Ez az első alkalom h Bill lenyúlja a csajomat!!! Még ilyet!!!!!

            Ema: – Há mér???? Azt gondolod h te jobb vagy mint Bill?????

            Tom: – Lehet..... Szerinted?

            Ema: – Hát nem is tudom...

 

 

 

 

A Mc-be a többiek:

 

Gusti: – Ezt komolyan mondod?

Georg: – Te? Te elloptad a tesód csaját????

            Gusti: – Ez fenomenális dolog.

            Vivi: – Ne hülyüljetek! Ez komoly dolog!!!!

            Ale: – Igen! Beszélnünk kellene Timivel.

            Bill: – Egy perc. SMS-em érkezett. Jaj ne!!!!

            A többiek: – Mi történt????

            Bill: – Hát felolvasom: “Bocsássatok meg, h kellemetlenséget okoztam. Nem akarom, hogy a két legjobb tesó értem veszekedjen. Én csak bajt okozok. Nem megyek ezen a nyáron vissza.. És a bandából is kiszállok. Ema-nak naon jó hangja van. Bizti át tudja venni majd a helyem. Üzenjétek meg, h Bill nem neki való. Nem látja a fától az erdőt, pedig a pasija ott van mellette. Ti pedig ne szomorkodjatok. Inkább: Éljetek a pillanatnak!!!És kérlek, ne keressetek.

                                                                                    Timi

 

U.i.: Bill, ich liebe Dich.      

 

 

            Ale: – Elment végleg?

            Vivi: – Nem hiszem.

            Bill: – Utána megyek!

            Vivi: – Most hagyd őt. Biztosan vissza fog jönni.

            Bill: – Ahogy a tények állnak, nem is olyan biztos!

            Georg: – Gyertek, menjünk.

            Bill: – Ok, fizetek én.

            Ale: – Holnap hol talizunk?

            Georg: – A hotelnél. Tomnak és Ema-nak is tudniuk kell.-és megcsókolta. Gusti és Vivi is így köszöntek el egymástól.

            Bill: – Of, gyertek már!

            24 h lett, mire hazaértek.

            Bill bezárkózott a szobájába.

            Bill: – Timi, hol lehetsz? Máris hiányzol.

            Majd szomorúan elaludt.

 

Én nem tudtam aludni egész éjjel. Annyira rosszul éreztem magam a történtek miatt.

           

            Reggel:

            Én: – Anyu, akkor indulunk?

            Anyu: – Ne türelmetlenkedj. Mindjárt indulunk.

            Én: – Ok. (siessünk, nehogy megkapjanak a srácok már)!

            Anyu: – Mondtál v-mit?

            Én: – Nem, csak hangosan gondolkodom.

            Apu: – Megjöttem. Indulhatunk.

            Heni, a tesóm: – Ok, menjünk.

           

            Az autóban a nagyimék felé:

            Anyu: – Jól vagy kicsim? Mostanában annyira csendes vagy.

            Én: – Hát persze. ....

            Heni: – Biztos szerelmes.

            Én: – Fogd be!!! – és szomin kinéztem a kocsi ablakán, miközben az mp4-en TH- 1000 Meere-t hallgattam.

 

            Addig a többieknél:

            Bill: – Jaj, reggel van..és Timi még nincs itt. Lemegyek a többiekhez az ebédlőbe.

 

            Már mindenki ott volt.

            Ema: – Szia. Ja és sajnálom. Vivi mindent elmesélt.

            Bill: – Semmi baj. – mondta szomin.

            Georg: – Nagy baj van. David koncit szervezett Spanyolországba. És az élőzenekar a…

            Gusti: – A lányok!!!

Bill: – Mi?? Akkor meg kell találjuk Timit.

Ale: – A konci csak jövő hónapban lenne, de a képcsik, próbák, stúdiófelvételek…

Vivi: – Szerződés aláírása….

Tom: – Szóval Timi nélkül ez az egész nem megy. Ja és bocsi tesókám a tegnapért.

Bill: – Semmi baj…De hogy nyugodtál bele?

Tom: – Hát….- És Ema-ra nézett. A többiek mosolyogtak. Ema pedig lesmárolta Tom-ot.

A többiek: – Hát így!!! –kórusban.

Bill: – Gratulálok. – mondta felvidulva..

Georg: – Most a fő cél megtalálni Timit.

Bill: – Van fogalmatok h hol lehet?

Ale: – Én ma reggel voltam nála, de nem volt senki otthon. Azt mondták a szomszédok, h az egész család felpakolva elment.

Vivi: – De hova? Kirándulni nem naon hiszem…

Ema: – Nekem azt mondták hogy a nagyihoz készülődtek bevásárolni....

 Tom: – Bizti?

Bill: – De az meg hol van?

Ema: – Hát a város melletti faluban.

Bill: – Indulok is oda..

Georg: – Miután besz David-al.

Tom: – Ja, még oda is el kell mennünk.

 

A napot naon jól töltöttem, a kuszummal, de mind Billen járt az eszem.

 

            Anyu: – Köszönjük a vendéglátást.

            Nagyi: – Ugyan, gyertek máskor is.

            Nagypapi: – Mi köszönjük, h bevásároltatok nekünk.

            Én: – Szívesen.

 

            Már a kapuban búcsúzkodtunk, amikor megállt mellettünk egy fekete autó.

 

            Tom és Bill kiszállt. Én hátráltam: – Hoppá… Üljetek be a kocsiba!!!

            Apu: – De kislányom!?

            Én: – Üljetek be!! Bill, Tom, tűnjetek innen!!!

            Bill: – Bocsáss meg!

Tom: – Nem, velünk kell jönnöd.

Én: – Nem akarok!

Tom: – De jössz! Beszélnünk kell!

Én: – Ok…-egy hirtelen mozdulattal beugrottam a kocsiba. – Apu! Nyomás!

Bill: – Utánuk! Kövesse azt az autót! -mondta a sofőrjének.

Én: – Apu! Gyorsabban! Siess!

Apu: – Sietek, de kik ezek???

Én: – Hát…

Anyu: – Remélem, nem keveredtél be v-mi maffiába!

Én: – Jaj, dehogy is! Ezek csak…

Épp mondani akartam h kik ők, amikor a fekete autó előnkbe állt és elvágta az utunkat. Apu nagyot fékezett.

Én: – Na ez nem sikerült! Sajnálom. Ne aggódjatok. Én elmentem!

Anyu: – De Timike! Hova mész? Mikor jössz?

Apu: – Remélem, tudod mit csinálsz!

Kiszálltam, majd szaladva beültem a fekete autóba.

Én: – Na most örültök?

Bill: – Köszi, ez ténleg fontos!

Tom. – És máskülönben minden elrendeződött.

Én: – Vagyis?

Tom: – Ema-val vaok.

Én: – Ténleg? Gratulálok. – mondtam megkönnyebbülve. Boldog voltam, hisz most szabad az út Bill felé.

 

Miután megérkeztünk a hotelbe, a többiek már a nappaliban voltak.

            Vivi: – Örülünk, h itt vagy.

            Ema: – Bocsi a tegnapi cirkuszért. –és megpuszilt.

            Tom: – Igaz, megbocsátasz nekünk?

            Én: – Hát persze.

            Georg: – Készülődnötök kell….

            Én: – Tudom, tudom..a konci és a szerződés...de csak jövő hónapban lesz......Addig szerintem még van idő.

            Gusti: – Ja ha már mindent tudsz, mi hagyunk benneteket besz…

           

Ale: – A konci részben csak ürügy volt, igaz?

            Gusti: – Hát mondhatjuk úgy is...

           

            És gyorsan eltűntek az egészen. Én leültem a kanapéra. Nagy csend volt a szobában. Bill mellém ült.

            Bill: – Timi, én nagyon szeretlek. – és megfogta a kezem.

            Én: – Én is. – és a szemébe néztem. Halkan elkezdte énekelni a Rette mich-et. Gyengéden megcsókolt. Majd le akarta venni a felsőmet. Éreztük, hogy mind a ketten kívánjuk azt a pillanatot. De én naon féltem, hisz nekem az első alkalom.

            Én: – Bill, azt hiszem, mennem kell.

            Bill: – Ne, na, még maradj.

            Én: – Ne haragudj, majd máskor. Na szia. –és megcsókoltam.

 

            Az úton hazafelé sokat gondolkodtam. Nekem ez annyira szokatlan volt. Még soha nem gondoltam a se*-re, és most, hirtelen…..Meg aztán nem vagyok biztos magamban. És ha Bill utána elhagy. Ettől féltem a legjobban.

 

            Mikor benyitottam a szüleimet az én házamban találtam (vártak engem):

           

            Apu: – Kisasszony, azt hiszem egy pár magyarázattal tartozol nekünk.

            Anyu: – Eltűnsz, és azt mondod, h ne aggódjunk. Még a rendőrséget is ki akartuk hívni!

            Apu: – Elmondanád, h kik voltak azok?

            Én: – Hát a TH tagjai!

            Anyu: – De téged honnan ismernek?

            Apu: – Azok a rock sztárok?

            Én: – Igen, ne féljetek, velük biztonságban vaok.

            Anyu: – De azokkal te hogy lennél biztonságban?

            Apu: – Pláne avval a buzival!

            Én: – De hisz imádom őket! És ő nem buzi!!!!!!!!!

            Anyu: – És jársz is valamelyikkel?

            Én: – Hát.... Igen, Billel.

            Apa: – Mutasd be nekünk is, lássuk ki is az a jómadár!

            Én: – Jaj már! Még nem is ismeritek, máris rossz véleményetek van róla.

            Anyu: – Na most aludni!!! Holnap mi elmegyünk Damosra . Gondolom, te nem még akarsz velünk jönni.

            Én: - Hát nem.....

            Apa: – De szerdán jövünk.

            Anyu: – És akkor bemutatod.

            Apa: – Majd valami fincsi ebéddel várjatok.                

            Én: – De apu!

Apu: – Semmi de. Ő készítse el az ebédet.Lássuk, a konyhában is olyan jó mint a színpadon?!

Anya: – Ne is hallgass apudra. Majd mi hozzuk az ebédet.és majd feljövünk hozzád.Ok?

 Én: – Ok, kösz, jó éjt.

           

            A naplómban: Gondolhatjátok, h naon szépeket álmodtam. Pláne miután Billel taliztam. Szuperjól csókol. El sem hiszem h vele vaok! Vele! Egy sztárral!!!!! És mennyire édes, amikor mosolyog, és azok a barna szemei. Mindig is a barna szeműeket kedveltem, de az ő szeme egyedi. Azt hiszem, ő nekem az igazi, egy álom, ami valóra vált.