Csütörtök reggel nagy zúgásra ébredtem. De amikor nagy nehezen feltápászkodtam, láttam, hogy ez csak a telcsim.

            Én: – Halló.

            Ema: – Szia. Gyere gyorsan a stúdióba próbálni me itt zűrös a helyzet…

            Én: – Na akkor sietek. Pusz.

 

Amikor odaértem:

 

Én: – Helló, srácok! Mizujs?

            Ale: – Hát….

            Én: – Csajok, mi történt itt?

            Georg: – Megmondjam?

            Én: – I-G-E-N!!!!

            Tom: –Nem velünk léptek fel!!! És stúdiófelvétel sem lesz holnap!!!!

            Én: – Mi??? Miért?

 

            És ekkor valaki megjelenik az ajtóban.

           

            Diego: – Hola!

            Én: – Nem lehet igaz!!! Diego Gonzales……Diego!!!!!!!!!!!!-és a nyakába ugrottam.

            Bill: – Ezt nem hiszem el…

            Ema: – Ja ha nem tudnád, Timinek Diego volt a 2 . kedvence. Amióta ismerem mindig őt hallgatta. És egy egész kollekciója van Diego képeivel.

            Bill: – Gyönyörű példány, mondhatom.

            Vivi: – És azok a göndör fürtök. Eszméletlen!!!!

            Gusti: – Héj!!

            Ale: – És az a mosoly! Menjünk köszönjünk neki.

            Georg: – Most el van foglalva, nem látjátok? Mondta a méregtől kivörösödve.

           

            Diego és én:

            Diego: – Que tal bonita? Como estas?

            Én: – Köszi, nagyon jól .Pláne hogy téged látlak Első számú rajongód vagyok!  

Diego: – Ennek nagyon örülök.. Nem is gondoltam volna hogy itt Romániában is vannak rajongóim....

            Én: – Szuper, hogy itt vagy.

            Diego: – Én is örülök, hogy eljöhettem.Soha nem jártam még itt.

            Én: – Miután megreggelizünk, szívesen megmutatom neked a várost. OK?

            Diego: – Que chevere(szuper), az vagyisz lenne.

Én: – Na akkor mi megyünk. Majd besz később. Ja! Szia édesem. Majd jövök. –megpusziltam Billt, és elmentem.

 

            Bill: – Láttátok ezt? – mondta ámulva.– Ezt nem hiszem el!Faképnél hagyott!!!!!

            Ema: – Hát sajna igen. Ez megesik....

            Tom: – Nagy vihar közeledik. – sóhajtott.

 

            Diegoval nagyon jót szórakoztam. Az egész várost körbe jártuk. Elmentünk a Nagyparkba, a sétatérre majd a Vidámparkban kötöttünk ki. Nem akartram felülni a hullámvasútra. Ez Billre emlékeztetett. Akkor szökött az agyamba, hogy késő van, mennem kell, hisz Billt ott hagytam egyedül....

            Én: – Diego, mennünk kell. Én a barátaimmal vacsizok.

            Diego: – Okey, ha nagyon muszály.... Majd holnap talizunk?

            Én: – Hát..igen....ha akarod....

            Diego: – Persze hogy akarom. Nagyon tetszessz. Remélem többször fellépsz majd velem Európában.

            Én: – Figyelj.nem akarlak megsérteni....nagyon édi vagy meg minden.....de nekem már van barátom...és őt nagyon szeretem....

            Diego: – Hát persze......Bill....Esetleg lehetne róla szó, hogy....

            Én: – Nem, Diego....Most inkább hazamegyek.

           

            Beültem egy taxiba. Borzasztóan nagy forgalom volt. Amíg a kocsiban ültem, elgondolkoztam: “Régebb mindent megtettem volna, hogy Diegoval talizhassak, most meg valósággal zavar a jelenléte. Ő is annyira cuki...olyan szépen mosolygott rám, és azok a barna szemek.......DE NEM!! Én Billt szeretem. És nem akarom, hogy baj legyen ebből az egész ügyből!!!!!!

 

Csak 8 felé értem a hotelhez. Kiszálltam a taxiból.és bementem a livingbe, mintha semmi nem történt volna. Tulajdonképpen nem is történt „még”.

(a szállodában a srácok egy egész apartmannt vettek ki, ezért a hálószobák mellett living és konyha is volt)

 

            Én: – Szevasztok srácok. Megjöttem.

            A többiek az ágyon ültek a szobában:

 

            Ők: – Szia!!! –unottan. Ebből a hangnemből megéreztem, hogy valamiért kicsit haragusznak rám.......

            Tom: – Ahhham......Na mi most megyünk, h tudjatok beszélni...

 

            Bill a fotelben ült. Hirtelen felpattant, amikor a tübbiek kipárologtak..

           

 

            Bill: – Na jó! Ez mi volt?- kérdezte egy “kicsit” idegesen.

            Én: – Mi hogy legyen? Jaj, csak nem azt hiszed hogy én.....

            Bill: – De igen.....

            Én: – Jaj, macim....ő volt a kedvenc énekesem...ameddig...

            Bill: – Ameddig mi?

            Én: – Hát ameddig megismertem a TH-t. És téged. És te tudod h nagyon nagyon szeretlek... nem csalnálak meg...Ugye bízol bennem?

            Bill: – Bízok benned, csakhogy......Biztos h ő nem....?

            Én: – Igen, biztos. Ne is gondolj ilyesmire!

            Bill: – Na, Ok. Ennek nagyon örvendek. – és megcsókolt.– Már azt hittem hogy elfelejtkeztél rólam. Egész nap még fel sem hívtál. Én egy csomót hívtalak,de a telcsid le volt zárva.

            Én: – Jaj, bocsánat. El is felejtkeztem....

            Bill: – Nem godolod, hogy túl sok volt? Az egész napodat Diegoval töltötted?

            Én: –  Gondold el....szegény nem ismeri a várost... csak elvittem egy pár helyre hogy ne tévedjen majd el itt...

            Bill: – Dehát én sem ismerem a várost..és te mégsem ....

            Én: – Bocsi, cseng a telcsim.

            Bill: – Ki az? – gyanakvóan.

            Én: – A....csak egyik csajszi.

           

           

Diego: – Itt vagyok egy DisKo előtt.

Én: – Pontosabban hol? Itt egy csomó DisKo van......

     –  Ja, értem.

Diego: – Na akkor várlak..Kérlek, siess. Ok?

            Én: – Rendben, sietek. Csá!

           

Bill: – Mi az? Nincs semmi gond?

Én: – Dehogy is...

Bill: – Már azt hittem h Diego hív...ilyen későn.....

Én: – Ugyan már.....De most mennem kell. Puszi, majd jövök. Vagy inkább talizunk holnap.....

Bill: – Rendben. Szia, cicám.

 

Bill( magában) : –Vajon mér nem hiszem el én ezt?!.....Inkább kiderítem h mi folyik itt.!!!

 

Én egy taxit kerestem és gyorsan a GeKo DisKo-hoz értem.

 

Én: – Szia, Diego.?

Diego: – Szia.

Én: –  Ahogy hívtál, azonnal ide siettem. Mit kerestél ilyenkor a városban ? És ha bajod esett volna? Hisz nem ismered a várost.

Diego: – Lazulj el egy kicsit. Ne izgasd magad.

Én: – Hogyan????

Diego: – Mit szólnál, ha elmennénk együtt valahova?

Én: – Akkor te nem tévedtél el? Ez csak egy ürügy volt? Én már nem értek semmit az egészből.

Diego: – Igen..-mosizva. Figyelj....Amint már mondtam.Nekem nagyon tetszessz. És nem adom fel olyan könnyen.–Majd hirtelen lesmárolt.

            Közben Bill egész úton követett. Amikor odaért, én és Diego a járdán álltunk.... elég közel egymáshoz. 

 

            Én: – Diego, te megőrültél!! Csak ki akartál kezdeni velem? Te barom!  –és eltoltam magamtól. De már késő volt, Bill meglátott minket és elszaladt.

            Én: – Na én elmentem!

 

            Amikor Bill hazaért, nem állt szóba senkivel,hanem gyorsan felszaladt a lépcsőn és bezárkózott a szobájába!

            Bill: – Hogy lehet ez? Hisz Timi megígérte... Azt mondta, nincs közte és Diego között semmi. Azt mondta, hogy szeret...és hogy soha nem csalna meg. Akkor most nem értem....Mi történhetett?? Miért ment el Diegoval anélkül hogy szólna? Hazudott!!!

 

            Kint a living-ben a többiek nagyon csodálkoztak....

 

            Tom: – Na evvel meg mi történt?

            Ema: – Hát....érdekes...

            Ale: – Nem is köszönt...Csak felszaladt.

            Georg: – Nem is vett észre minket.

            Ema: – Azt hiszem, hogy ez megint Timivel kapcsolatos.

            Vivi: – Miért van Billnek mindig annyi problémája Timivel? Látod, nekünk még nem volt 1szer sem....

            Gusti: – Hát ne is legyen drágám. Ha bízunk egymásban, és egyikünk sem lép félre, nem is lesz. – és megcsókolta Vivit.

            Ale: – De menniyre igazatok van. – és lesmárolta Georgot.

            Ema: – Na jó....velünk sem volt eddig még probléma.....

            Gusti: – Ezen nagyon csodálkozom...

            Tom: – Hihihi.....Na én megyek, lásam mi a gond Billel.

 

           

Tom elment megnézni, mi történt a tesójával...Először egyet kopogott...de semmi válasz. Másodszorra kopogott 2-őt erősebben....de semmi....Harmadszorra már valósággal verte az ajtót.

Tom: – Bill, én vagyok! Nyiss ajtót! Mi történt brother??? Nekem igazán elmesélheted!!! Bill!!! Kérlek válaszolj! Bill!!!!!!!

 

Egy csomót dörömbölt, de Bill nem válaszolt, magában tűnődve feküdt az ágyán, gondolkozot..... amíg el nem aludt szomorúan, csalódottan.

 

Tom lement a többiekhez.

Tom: – Bezárkózott. Nem válaszol. Én nem értem.....

Ale: – Vajon mi a franc történt hogy ennyire rosszul reagál!!!!

Vivi: – Majd kiderítjük holnap. Most álmos vagyok.

            Georg: – Mi is. Nagyon késő van már.

            Ale: – Szia drágám. Mi akkor megyünk haza. Majd holnap talizunk.

            Tom: – Sziasztok. – és lesmárolta Ema-t.– Jó éjt. Remélem velem álmodsz..

            Ema: – Biztos lehetsz benne.

            Gusti: –Na akkor jó éjt mindenkinek.

            A többiek: – Gutte nacht!!!!!!

 

            Én egész éjjel nem tudtam aludni. Bántott az, hogy hazudtam Billnek Diegoval kapcsolatban. Csalódott voltam, nem gondoltam volna, hogy akiért rajongtam eddig, ennyire rossz srác, és visszaél a helyzettel.

– Mi lesz ha ezt Bill megtudja? De hisz nem én tehetek róla, ez nagyon hirtelen történt. Jaj, de akkor is hibás vagyok, mert elmentem, és bedőltem Diego játékának!!!! HAZUDTAM Billnek!

 

 

            Reggel(péntek)

 

            Nagy nehezen feltápászkodtam....felöltöztem és elkecmeregtem a szállodába. Már mindenki ébren volt. Ott találtam őket a living-ben, de Billt nem láttam sehol.

 

            Én: – Szevasztok, srácok!

            A többiek: – Helo!

            Én: – Na most mi van?

            Ale: – Igazán, mi hogy legyen?

            Tom: – Valami történt a tesómmal.

            Georg: – Az az érzésünk, hogy te tehetsz róla.

            Én: – De srácok, most mit csináltam????

            Ema: – Menj, beszélj vele. Tegnap óta nem jön ki a szobájából.

Vivi:  – Nem tudom mi van. De elég szominak látszott amikor hazajött tegnap este.

Én: –  Megyek beszélni vele!!!- mondtam most már nagyon izgatottan.

 

Kopogtatok, de semmi válasz.

Én: – Bill, nyiss ajtót! Én vagyok az! Kérlek...

Bill: – Gyere be. – benyitottam, és ő az ágyon ült. A földet bámulta, nem nézett rám azokkal a szép barna szemeivel, mint máskor. Én közelebb mentem hozzá, majd nagy nehezen megszólaltam. Szívem mélyén sejtettem, hogy miről van szó...már bántam, hogy nem mondtam el neki a legelején az igazat, de most már nem vátoztathatok meg semmit......

 

Én: – Szivi, mi történt?

Bill: – Tényleg tudni akarod!?

Én: – Hát igen...-mondtam halkan.

Bill felemelte a fejét és rám nézett. Mérges volt, de bármennyire is próbálta titkolni, a szemei elárulták, hogy mennyire szomorú.

Bill: – Láttalak!Diego-val tegnap este! És ne tagadd le!

Én: – De édesem, ez csak egy félreértés lehet. Biztos. Én nem csináltam semmit.

Bill: – Méghogy félreértés!

Én: – Jó, bevallom, hogy hazudtam a legelején...de csak azért, mert nem akartam, hogy Diego miatt összevesszünk.

Bill: – Hazudtál! Azt mondtad, hogy nem Diego hívott tegnap este!

Én: – Nekem  azt mondta hogy eltévedt és.....

Bill: – Elég! Ki tudja, mit csináltatok miután elmentem!

Én: – Legalább hallgass végig.....

Bill: – Te sem vagy különb a többinél. Téged is csak a pénz érdekel! – mondta most már ordítva.

Én: – Hogy mondhatsz ilyet? Ezt igazán nem vártam tőled. – mondtam, de elcsuklot a hangom. És kiszaladtam.

 

            Ema: – Mi történt? –Én leültem az ágyra a többiek mellé és elmeséltem.

            Én: – Hát az úgy volt, hogy Diego felhívott tegnap este. Én Billnek nem mondtam el hogy ki hívott, féltem hogy haragudni fog, nem engedi majd hogy segítsek Diegonak, mivel ő azt mondta hogy sürgős, hogy nem talál vissza a szállodához. És amikor odaértem, lesmárolt. Ez annyira hirtelen történt, hogy nem tudtam elkerülni. És Bill meglátott.

            Tom: – A szemét!

            Vivi: – Hát akkor nem te vagy a hibás!

            Én: – De Bill nem tudja ezt. És hát hallottátok hogy miket mondott. – én most már zokogva.

            Ema: – Jaj, ne szomorkodj! Biztos elrendeződik ez is valahogy...

            Én: – Hát remálem. –sóhajtva. – kimegyek a mosdóba. Teljesen elmosódott a festékem....Egy pill.

           

            Amikor a mosdó felé igyekeztem, megpillantottam egy csajszit, aki teljesen kitűnt a többi közül.Piros mini szoknya ,rövid fekete top volt rajta és egy “500000000000” cm-es magas sarkú, szűk szárú, black csizma!!!  Megfogta a pasija kezét és arrébb húzta a sarokba. A csajszi a falhoz állt és teljesen magához rántota az “áldozatát”. Elkezdtek vadul smárolni...Inkább a csajszi esett neki a srácnak, úgy tűnt nekem.

            “ Ajaj, ezek aztán nem szégyenlősek.” –gondoltam magamban. Gondoltam, közelebb megyek, hisz úgyis ott kell elsétálnom a mosdóba....Amikor közelebb léptem, nem hittem a szememnek, a lábaim kővé változtak......Az a pasi nagyon is ismerős volt, méghozzá: BILL!!! Egy kis utcai kurvával.....!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Sírva elszaladtam onnan.

A többiek megkérdezték h mi történt. Én elmeséltem nekik.

            Én: – Nem hittem volna Billről, hogy ennyire durván akar bosszút állni.....lehet már el is felejtett....ahogy ott csókolózott avval a csajszival.......

            Ema: – Ezt nem hiszem el.

            Georg: – És pláne miután lefeküdt veled!!!!!! Hoppá, bocsi.

            Én: – Te miről beszélsz?????

            Tom: – Hát ti ketten nem.....?vagyis izé...Mármint én azt hittem...

            Én: – Dehogy is!!!! Tom.....már megint ilyesmire gondoltál???

Tom: – Jah boccsi......De akkor is!!!! Szemét alak! Megölöm!!!

            Én: – Ne! Hagyd csak. Nem fogok én itt sírni érte!-mondtam lelepvezve a csalódásom és szomorúságom.–  Holnap fellépek a stadionban Diego-val!

            Vivi: – Ez a beszéd!

            Tom: – De most hova mész?

            Én: – Sétálni egyet.

 

            Az ajtónál Diego-ba botlok.

            Diego:– A.aa..Szia.

            Én: – Szia.

            Diego: – Én csak bocsánatot akartam kérni a tegnapiért. Hülye voltam.

            Én: – Semmi gond. Minden OK. Na én megyek is.

            Diego: – Rendben Akkor holnap talizunk a koncin.

            Én: – Figyu, ugye nem harizol ha holnap nem lépek fel?

            Diego: –....Nem....megértelek. Számítottam erre.

            Én: – Kösz..Jah ugye mi már nem találkozunk többé?

            Diego: – Hát sajna nem...holnap a konci után visszautazom Mexikóba.

            Én: – Azért örülök hogy beszélhettem veled.

            Diego: – Én is. Remélem majd egyszer újra látlak.

            És gyengéden megölelt. Én engedtem.... elvégre ez nem bűn....Majd én is szorosan átöleltem és megpusziltam.

            Én: – Hát akkor jó utat, és sok sikert továbbra is.

            Diego: – Neked is sok sikert. És ha valamire szükséged van itt hagyom a tel.számom, bármikor felhívhatsz, hisz barátok vagyunk.

            Én: – Igen, barátok. És köszi. Bye.

            Diego: – Bye.

 

           

             A szállodában:

           

 

            Bill: – Helo mindenkinek. Hol van Timi?

            Tom: – Én nem is tudom.....Ti srácok?

            Vivi: – Elpárolgott.

            Georg: – Elment Diegoval.

            Ale: – De téged mióta érdekel? Szerintem nem kellene!!!

            Bill: – Most mi van? Én meg akartam vele beszélni a dolgokat...hisz tegnap nem hallgattam meg...azt hiszem túl szigorú voltam vele.....

            Ema: – Na jó h most jut ez eszedbe!

Tom: – És eléggé megsértetted!!!

Bill: – Beszélni szeretnék vele.....

Vivi:– Sétálni ment.....

Bill: – Ok, köszi! Megkeresem!

            Gusti: – Remélem ez jól fog elsülni!

            Ema: – Mi is!

 

            Én a tóparton sétalgattam, a kék égboltot bámultam, a zöldellő fákat....a madarakat, ahogy ennivalót keresgélnek és morzsákat csipegetnek......A közelben leültem egy padra.. Bill szavai jutottak az eszembe. Azt mondta hogy szeret, most meg a szemembe vágja hogy csak a pénz érdekel, nem hallgat meg, majd mással smárol bosszúból.....vagy lehet el is felejtett már engem....??? Hisz ő egy sztár....Bármilyen csajszit megkaphat magának....... 

           

           

Bill a hátam mögött állt egy magas fa mellet, majd végre nehezen megszólalt....

 

Bill: – Timi....

            Én: – Te miért jöttél ide? Ha jól tudom, nem is akarsz látni...én is csak 1 vagyok a sok közül, nem?????

            Bill: – Jaj, Timi, én nem úgy gondoltam.....csak.....annyira feldühített hogy mással látlak.

            Én: – És azzal a lánnyal ott a folyosón? Azt sem úgy gondoltad?????

            Bill: – Hát az nem jelent semmit...csak meg akart vigasztalni....hirtelen történt.......

            Én: – Na látod?Diego is hirtelen csókolt meg,...De amikor el akartam magyarázni  neked a dolgokat, te nem hallgattál meg!!! Elismerem, hogy rosszul tettem, hogy eltitkoltam azt a hívást, dehát akkor is.......

Bill: – Jaj, én annyira sajnálom....talán ha még egyszer megpróbálnánk..- közelebb került hozzám és gyengéden megcsókolt.

            Én: – Én is nagyon sajnálom. Rendben. Megpróbálhatnánk...

 

            Ő rámmosolygott, és végre rám nézett azokkal a szép barna szemeivel......Nagyon örültem, hogy újra együtt vagyunk, hogy újra biztos vagyok benne, hogy szeret. Annyira hiányzott már a csókja, a hangja, a simogatása, a kedves szavai.

 

            Hazafele már kézenfogva mentünk.( persze a sok-sok smaci és séta után).

 

A srácokat megint ott találtuk a nappaliban.

 

            Tom: – Nana!

            Ema: – Úgy látom szent a béke.

            Én: – Hát igen, végre.

            Bill: – Cicám, úgy hiányoztál.

            Én: – Nekem is. Nagyon nagyon!!!!

            Bill: – Mennyire?          

            Én: – Nagyon – nagyon nagyon nagyon.

            Bill: – Nekem jobban, mint neked!.

            Én: – Nem, nekem még jobban hiányoztál!!!

            Tom: – Elég már!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Befejeznétek a sok nyalakodást??? Más is van a szobában!

 

 

           

 

Most kibékültem Billel....szerencsére minden jól végződött.

            Arról volt szó, hogy holnap stúdiófelvétel...de a végén elmaradt......David azt mondta hogy majd csak a jövő héten, de sohase lehet tudni, hogy mikor jut eszébe valami.

            Mellesleg azt hiszem, Bill-el kiruccanást terveztünk holnapra....Remélem izgi lesz.